Hogyan legyél verhetetlen a Retusch-ban

Tanuld meg a gyorsbillentyűket, és megduplázod a hasznos időt

Két perc rajzolás nagyon gyorsan elszalad, ha minden eszközért egérrel kell menni. A gyorsbillentyűk könnyedén visszahoznak húsz-harminc másodpercet körönként, és pontosan azok a másodpercek jutnak majd a részletekre.

• B az ecsethez, P a festékesvödörhöz, I a pipettához, H a kézhez.
• 1, 2 és 3 a három ecsetmérethez, az eszköztár érintése nélkül.
• Ctrl+Z, Macen Cmd+Z, a vonásonkénti visszavonáshoz.
• Az Alt lenyomva tartása pipettára vált, és visszaadja az előző eszközt, amint elengeded. Ez a leghasznosabb mind közül: menet közben veszel fel egy színt anélkül, hogy egyáltalán eszközt váltanál.

Egy megjegyzés az AZERTY billentyűzetekhez: az 1-es, 2-es és 3-as billentyű Shift nélkül működik, még akkor is, ha a billentyűzeteden &, é és " van rájuk írva. A játék a billentyű helyzetét olvassa, nem a karaktert, amelyet előállít.

Fess az egésztől a részlet felé

A klasszikus kezdő hiba az, hogy egy sarokból indulsz, és azt csiszolgatod. Lejár az óra, a terület háromnegyede még mindig háttér, és a retus tíz méterről látszik.

A jó módszer a fordítottja. Kezdd vastag ecsettel, vagy a festékesvödörrel, és tedd le a nagy színfoltokat: az eget, a falat, a földön az árnyékot. Húsz másodperc alatt a területed már a helyes összbenyomást kelti, és nem olvasható többé idegen tömbként.

Csak ezután csökkentsd a méretet, és foglalkozz az átmenetekkel: az átszelő horizontvonallal, egy tárgy peremével, a színátmenettel, amely félmagasságban változik. Ha kifutsz az időből, részletet veszítesz, nem a kört.

A színeket mindig pipettával vedd fel, ahelyett, hogy a palettáról választanád őket. Egy hozzávetőleges árnyalat elég ahhoz, hogy elárulja az egész területet, míg a pontos árnyalat láthatatlanná teszi.

Soha ne hagyd üresen a sarkokat

Ez az egyes számú nyom, és az első, amit a tapasztalt játékosok keresnek. Az a terület, amelynek a közepe szépen ki van dolgozva, de a négy sarka a háttérszínen maradt, tökéletes téglalapot rajzol a képernyőre. Még a rajzra sem kell ránézni: a mértani forma kiszúrja a szemet.

Szokj rá, hogy először a szélét dolgozod ki, és csak utána a közepét. Egy jól beleolvadó keret megbocsát egy hozzávetőleges belsőt; fordítva ez soha nem igaz.

Menj szándékosan túl a széleken. A játék levágja a vonásodat a terület határánál, tehát semmit nem kockáztatsz azzal, ha jóval tovább mész, és ez az egyetlen módja annak, hogy biztos legyél: egyetlen háttérpixel sem éli túl valamelyik sarokban.

És amikor rajtad a keresés sora

Előbb pásztázd végig a teljes festményt nagyítás nélkül: a rosszul beleolvadó terület foltnak látszik, a nagyítás pedig csak megerősítésre való. Aztán kövesd a hosszú vonalakat, azokat, amelyek átszelik a képet: egy hajszálnyit elcsúsztatott perem szinte mindig retus.

És ne feledd, hogy körönként egyetlen hibára van jogod. Három másodperc ellenőrzés kevesebbe kerül, mint az egész kör.